14. fejezet...

Hey girls !
Egy kicsit csalódottan jelentkezünk :( A legutóbb 2 rész tettünk ki egymás után és nem kaptunk valami sok vissza jelzést . Se azt , hogy rossz se azt , hogy jó . Viszont az oldal megjelenítés száma az egekbe szökött . Egy nap alatt több mint 1000 oldal megjelenítés . Szóval így az 5000 helyett ( jelen pillanatban 5669 )10.000 oldal megjelenítésnél lesz az a bizonyos plusz rész .Ennek viszont örülünk és a +2 rendszeres olvasónak is .Csak annyi kérésünk lenne ha tetszett a rész egy rövid kis komi is megtenné ,hogy ösztönzést kapjunk . :)Hiszen ti vagytok a legjobb olvasók , miattatok jutottunk el idáig is :D

Előre is nagyon köszönjük ♥

Írók  

Clara

~Zene~

*Dreams came true!*

És megint. Megint ugyan az. Újra közel kerültünk egymáshoz, ahogy azelőtt. Igaz akkor elfordítottam a fejem, mert alig tudtam megállni hogy ne csókoljam meg. Pedig nagyon vártam rá, de tudtam hogy ő csak barátként tekint rám. Amióta az eszemet tudom tetszik nekem, mert ő annyira más, mint a többi fiú. Kedves, udvarias és mindig megnevettet. Lehet vele hülyéskedni de ha olyan helyzet áll elő akkor komoly. Mindig meghallgat és mindig olyan "hülye" és ezt imádom benne. Na meg persze a szemei is , azok a gyönyörű tengerkék szemek, amivel alapból le tud venni valaki a lábamról. Ő mindig olyan gyengéd volt velem. Sosem fordult elő olyan amióta itt vagyok hogy bepróbálkozott volna, még akkor sem ha olyan helyzet alakult ki. New Yorkban a fiúk állandóan tapadtak és nem akartak mást csak azt hogy magukénak tudhassanak egy olyas valakit, akinek jó a feneke, vagy a melle. Ott csak egy pasim volt, akiben nagyon megbíztam, és elhittem minden szavát. Aztán rájöttem hogy fűvel fával megcsal, mert én nem voltam vele hajlandó lefeküdni mihelyst össze jöttünk. Hál istennek még az előtt lebukott mielőtt megadta volna magam. Onnantól nagyon nehezen bíztam meg akár egy fiúban is. Viszont amikor megláttam Niallt minden problémám elszállt, mellette biztonságban éreztem magam.Mindannyian sebezhetőek vagyunk. Szükségünk van legalább egyvalakire, akivel megoszthatjuk a legnagyobb gondjainkat is - egy emberre, aki azt mondja: "Szeretlek és elfogadlak téged úgy, ahogy vagy, bármi is történjék.Azonban most ő hátrált meg. ahogy hátrált én csak az arcát figyeltem. Idegesnek tűnt.

-A rohadt életbe már....- ordibálta.

-Mi bajod van Horan?- kérdeztem kíváncsian. Nem értettem hogy min szitkozódik. Először nem szólt semmit csak nézett rám.                     -Ááá semmi, csak tudod van egy problémám- kezdte el mérgesen mondani. Nekem meg csak az járt az eszembe hogy mostanában mindenkinek van valamilyen problémája. Amikor Daisyvel veszekedtem ő is így kezdte. Aszt hiszem kezdem unni. Mintha más szó nem létezne amivel el lehetne kezdeni egy vitát-

-Nah jó mit csináltam megint? -kicsit unottan kérdeztem.

-Te semmit, azon kívül, hogy folyton eléred, hogy beléd szeressek. És rohadtul unom hogy utána mindig azon kínlódok hogyan lépjek túl rajtad mert te nem akarsz mást, csak barátságot. De ami a legrosszabb, hogy néha olyan mintha esélyt adnál arra hogy talán egy nap mégis együtt legyünk. Bókolsz, flörtölsz, rám mosolyogsz, úgy nézel rám, hogy szinte elolvadok. Minden alkalommal amikor együtt vagyunk szívem mélyén a kezedet fognám és az ajkaid csókolnám, minden egyes nap a füledbe súgnám hogy mennyire szeretlek, hogy mennyire oda vagyok érted, hogy minden egyes nap rólad álmodom. Tudatnám veled, hogy a szülinapi tortámnál mindig azt kívánom, hogy bár az enyém lehetnél. Mert régen elmentél, de hatalmas lyukat hagytál a szívemben ami a vissza jöttödel, begyógyult. Nehéz élni azzal a tudattal, hogy az a személy, akiért te megbolondulsz, akit te imádsz, azt sosem csókolhatod, sosem foghatod meg a kezét, sosem lehet testileg tiéd, hogy sosem nyered el a szívét, mert az a lány nem vágyik többre, ő nem úgy néz rád, ő neki elég a barátság. De semmi para. Én ezt teljesen megértem, hisz nem vagyok egy Brad Pitt féle pasas. Nem vagyok izmos, sem jóképű, sem milliomos. Úgy hogy ne aggódj. Túl teszem magam ezen az egész dolgon és....-magyarázta. De én nem bírtam tovább. A szemem könnyezett és nem hagytam hogy befejezze a mondatot. Oda léptem hozzá és megcsókoltam. A hasamban pillangók repdestek, a szívem hevesebben vert. Imádtam. Egyszerűen felemelő érzés volt. Mindig is erre vártam. Az első sima csók után, egy francia csók következett ahol Niall nyelve befurakodott a számba és az enyémmel együtt táncolt.

 A testem bizsergett és elöntött a boldogság, hisz erre vártam mióta az eszemet tudom.Miközben egymásra nézünk, valami bekattan bennem, és hirtelen teljesen világosan látom, hogy mi történik velem. Mint amikor a kirakós összes darabkája a helyére kerül. Ugyanazt érzem az elmémben, a mellkasomban, és annyira tökéletes, hogy el sem tudom képzelni, hogyan létezhettem nélküle egészen eddig a pillanatig.Éreztem ahogy a keze a hátamról kezd lejjebb csúszni. A keze elérte a fenekemet és éreztem hogy finoman belemarkolt, miközben én a haját túrtam. Kb olyan 5 perces csókolózás után,vettünk némi levegőt is. Igaz, az az 5 perc felért 5 órával is számomra. Kinyitottam a szemem és elmosolyodtam.

-Ez most?- kérdezte.

-Én szerelmes vagyok beléd te idióta- nevettem el magam és beleütöttem a karjába.

-Most csak álmodom?

-Az álmok néha valóra válnak- suttogtam a fülébe.

-De egy valamit tudnod kell. Én többé nem eresztelek-lassan megfogta a kezem és éreztem hogy mindenem megvan amire csak vágytam.
 -Helyes-nevettem el magam.

Beültünk a kocsiba, majd pedig egész úton egymás kezét fogtuk és rádiót hallgattunk. Amikor haza értünk ott álltunk az ajtó előtt.

-Ez most olyan mint a filmekben-mondtam kuncogva.

-Mi?

-Hát az hogy itt állunk mindjárt lesmárolsz utána pedig haza mész.

-Oh, tényleg?- Kérdezte majd csak azért hogy nyúzza az agyam fogta magát és elindult a kocsija felé nevetve.

-Hahaha Niall nagyon vicces vagy.

-Tudom-nevetett.

-Niall James Horan. Azonnal gyere ide és adj egy csókot.

-Nah jó, de csak mert ez egy kihagyhatatlan ajánlat- oda futott majd pedig szenvedélyesen oda helyezte az ajkait az enyémekhez.

-Jó éjt Clara.

-Jó éjt te vadbarom- nyomtam egy puszit az orrára.

Amikor beléptem a házba rögtön felrohantam a szobámba és most az egyszer nem akartam elaludni mert tudtam hogy a valóság szebb mint az álom.

~Daisy~

~Zene~

Tegnap jól "ki szórakoztam" magam Harryvel, és emiatt nem tudtam beszelni Bennel. Ezért ma át jön hozzám és bepótoljuk az elmaradt beszélgetést.Pont magamra kaptam a toppom mikor megszólalt lent a csengő. Hallottam, hogy Catalina valakivel beszél majd hangos léptekre lettem figyelmes. Gondoltam egy picit megviccelem. Elbújtam az ajtó mögött és ott vártam az én kis áldozatomra. Éppen hogy bejött nagyon halkan a háta mögé osontam majd egy kicsit pipiskedtem, hogy elérjék a füléig.

- Hello - suttogtam a fülébe, mire egy nagyon felkiáltott.

- Neked elment a maradék eszed is - veszekedett rám.

Én csak édesen mosolyogtam rá és közben az alsó ajkamat harapdáltam .Láttam,hogy egyre jobban kezd lenyugodni . A mellkasa egyre szabályosabban emelkedett fel és le .Ez a módszer mindig beválik nála .

- Fejezd be Daisy - nevette el magát - Nem vagy már 10 éves nem áll jól, hogy rágód a szád .

 - Nálad mindig beválik - kacsintottam rá szemtelenül. - Amúgy Tony üzeni, ha még egyszer kihagysz, egy edzést szét fogja rúgni a segged -idéztem- Tudod az az embert, akire ránézésre 15 év börtönt szabnék ki. Félelmetes, de rendes fazon, vagyis Harry azt mondta.

- Várj - emelte fel a mutató ujjat - Te lent voltál a teremben, Harryvel és találkoztál Tonyval?

- Aztaaa ehhez ennyi idő kellet, hogy felfogd? - ütöttek a fejére. 
- Mit kerestél te ott ? - dobta le magát az ágyamba.

- Az úgy volt, hogy ....- kezdtem volna a mondókámat, de megszólalt a telefonom . Liam neve villogott a kijelzőn, amit mosolyogva vettem fel .

- Szia Payno - mosolyogtam.

- Helló kislány. Lenne egy gyors kérdésem, nincs kedved átugrani? Itt vannak, a srácok dumálunk meg ilyenek.

- Ő igazából itt az öcsém és ....

-  Hozd magaddal őt is, úgy sem ismerjük még.

Megdumáltam ezt az egészet Bennel is , tetszett neki az ötlet . Örültem neki hogy a fiúk kíváncsiak rá és Ben is rájuk . Amilyen barom tuti jól ki fognak jönni egymással . Plusz Brook is ott lesz szóval nem én leszek egyedül lány . Gyorsan átöltöztem valami elfogadható ruhába , gyors smink a hajamat pedig csak felkötöttem . Szóltam Catalinának hogy elmegyek , majd jövök . Mindig ennyivel intézem el , bízik bennem és ennyi elég is volt. Beültünk Ben kocsijába , ahol kivételesen én vezettem . Ritka pillanatok egyike , mivel eléggé félti az ő egyetlenét . Ahogy én is a sajátomat . Egy 15 perces út után oda is értünk Liamékhez , és egyből hatalmas vigyor terült szét az arcomon. Karen beinvitált minket, én pedig bemutattam neki a testvéremet, majd kijött velünk a fiúkhoz.

- Itt van mind a két Maddox - nevetett Brook .
 Túlestünk egy újabb bemutatkozáson és a fiúk hamar megtalálták a közös hangot . Egyáltalán nem izgultam azon hogy ez nem így lesz .Teljesen bele merültem abba ,hogy figyelem az apró jeleket Brook és Lous között, kíváncsi vagyok mi volt tegnap . De Brook azt mondta majd ha ketten leszünk . Azon is elmerengtem, hogy milyen bele éléssel magyarázza Harry és Boo a bokszot a többieknek észre se vettem hogy csörög a mobilom.

- Daisy - bökött oldalba Brook - nem veszed fel?

- Ja de - és elhúztam a zöld kis nyilat a készüléken. De egy értelmes szó helyett valaki csak bele sikított a telefonba.

- Clara kiszakad a dobhártyám.

- De Daisy olyan izgatott vagyok találkoznunk, kell.- És ekkor egy zseniális ötlet ugrott be.

-Oké pizsi buli nálam ma este - néztem rá a mellettem ülő lányra, aki helyeslően bólogatott. Megbeszéltünk minden fontos dolgot majd le is tettem. A fiúktól eléggé értetlen arckifejezést kaptam. Nevetnem, kellet, de vissza fogtam magam és inkább rá kérdeztem.

- Nem azért hercegnőm - vakargatta a tarkóját Louis-, de lassan 19 leszel és pizsi buli?
 – Simán vágtam rá - de ők persze arra a kislányos bulira gondoltak, mint mikor kicsik voltunk. Hát akkor ideje őket felvilágosítani.

- Csak annyi a különbség hogy forró csoki helyett valami ütősebbet iszunk, barbizás helyett pasikról beszélünk és cuki pónis pizsi helyett feszülős top és falatnyi sort lesz rajtunk- ecseteltem olyan nyugodtan minta csak az időjárásról beszélnek.

- Azt a kurva - hallottam meg Zayn hangját - Gáz, ha már nekem ennyitől is áll?

- Ezzel nem vagy egyedül - nyelt nagyot a göndör. Ettől a kijelentéstől egy hatalmas nevetés tört ki belőlem és Brookból.

**Pár óra múlva**

A lányokkal már elfogyasztottunk egy üveg mohitot és most tartunk a dugi tequila felénél. Most kezdem érezni a hatásukat. Nevetek azon is, ami egyáltalán nem vicces és fetrengek a földön.

- Na de csajok meséljetek mi volt tegnap - ültem fel és töröltem meg a szemem, mert a sok nevetéstől kicsordultak a könnyeim.

- Én akarok kezdeni - ugrándozott Brook - Az úgy volt  , hogy őő hát Louis rádőlt a vállamra és aztán Sara elmondta az esemény dolgot meg azt hiszem , kérek egy kis időt . Gondolkoznom kell.Szóval ugye meg nyertem Lou-t és alá kellett írnom valami papírt , hogy 6 órára az enyém. Közbe annyira boldog voltam , hogy úgy röhögtem mint aki be van baszva és már csak a vihogáshoz ért. Utána visszamentünk a terembe és mielőtt leültünk volna meg fogta a derekam én meg ahww... Szóval miközben élveztük egymás társaságát Louis ráfeküdt a vállamra.És akkor a szívverésem az egekbe szökött .Közbe persze azt figyeltem , hogy Daisy érted , anyám mennyi fiú rajong és , hogy Harry mennyire küzd érted. IGEN Harry .Visszatérve Louis-hoz a haja birizgálta az arcomat.Közbe magamba nagy csatákat vívtam , hogy mit is tegyek.”Csak nem maradhatunk így , talán meg kéne kénem ...”Gondoltam magamba. Kezdtem volna beszélni , mikor Louis megfogta a kezemet .és azt mondta hogy Ne ! én itt sokk hatás alatt voltam vagy 5 percig... Haza vittem hozzánk Louis-t mert ,közbe elaludt a vállamon és nem nagyon akartam felébreszteni. Végül de muszáj volt , mert én nem tudom betenni a kocsiba.Nagy nehezen felébresztettem , majd mondtam neki ,hogy elmegyünk hozzám. Az utat szinte végig aludta. Mielőtt bementünk volna a házba felvilágosítottam aput , hogy mi fog történni.Elsőnek nem nagyon akart beleegyezni hogy Louis ott egyen nálunk, de végül megengedte mivel "fizettem" érte. Bementünk a házba mind a ketten , leültettem Louis-t majd bezárkóztam Meg kínáltam egy kis kávéval és muffinal . A bejárónőnk épp vásárolni van szóval nem zavarhat minket.Már kb 1 órája beszélgettünk mikor hazaért. Sara. Louis rögtön felpattant és hebegett habogott.Aztán Sara elmondta az esemény dolgot amitől tök rossz kedvem lett na de mindegy...Aztán meg felmentünk a szobámba és a fejemet az ölébe hajtottam ''elpirultam' és simogatta a hajam.

- Milyen esemény ? -nem értettem .

-Arról nem szeretnék most beszélni , de ígérem egyszer elmondom.

- Na és neked Clara - löktem meg a vállammal.

Csak mosolygott, mint egy dilis és az ujjaival játszott . Ideges , ismerem ezt a rossz szokását .

- Csak nem történt valami izgi - húzogatta a szemöldökét Brook.

- Mondhatjuk úgy is - sütöttek le a szemeit.

- Ne már Clar - emeltem a magasba a kezeimet - Szétverlek, ha nem mondod el. És csak szólnék, hogy Hazz tegnap tanított verekedni - ugrottam fel és álltam be abba a pózban, amit tegnap tanultam. 
- Mi? - mosolyogva visítottak fel egyszerre.

- Ha elmondtad mi volt megtudod - öltöttek rá a nyelvem

- Jajj csajok de utállak benneteket- nevette el magát. Küszködött a szavakkal.

- Tudjuk drága- mondtuk meglepően egyszerre Brookkal.

-Hol is kezdjem....

- Mondjuk a legelején- szóltam oda neki.

-Nos, mint tudjuk elég régóta oda vagyok Niall ért. Szerintem már a szomszéd néni is észre vette. Gyerekek az egy látnok, komolyan mondom, hogy múltkor kint voltam a kertben erre átszól sejtelmesen, hogy miért nem mondom meg neki hogy szeretem. De mindegy az egy másik téma hogy milyen ijesztő szomszédjaim vannak. Nah és ügye jött ez a bizonyos licit est, aminek nagyon jól jött hisz végre megnyerhettem volna a kiszemelt áldozatot. De sajnos végül bekavart az az átkozott  Kate boszi, aki minden áron azt akarja aki engem illet, és ügye ő el is nyerte bánatomra. Vagy is igazából nem bánatomra ugyan is ennek köszönhetően volt a fogadás, ami csak annyit takar hogy ha Kate rámozdul Niallra, akkor nekem el kell töltenem egy egész napot a szőke fiúval. A dolgok persze így is történtek aminek igazából nagyon örültem. A Kattel való randi után Niall eljött hozzám hogy közölje a tényt. Akkor pont ott voltál te is Daisy.  Másnap jött értem és elindultunk. Persze a kis hülye egy szót sem árult el azzal kapcsolatban hogy most végül is hova megyünk. Végül én már csak azon kaptam magam hogy együtt csónakázunk. Olyan cuki volt, ahogy evezett hogy majd belesajdult a szívem. Nagyon romantikusnak találtam ezt az egészet. Egyszer csak az arcunk nagyon közel került egymáshoz de én elfordultam mert úgy voltam vele hogy ő biztos nem szeretne barátságon kívül semmit, én pedig nem voltam abban biztos hogy akár még egy másodpercig olyan közel tudjak lenne hozzá úgy hogy ne csókoljam meg azonnal. Aztán elkezdett esni az eső és gyorsan rohantunk a kocsihoz. Persze azért hogy még kínosabb legyen ez az egész szitu elakadtunk a sárban. Láttam rajta hogy tiszta ideg. Én próbáltam kicsit lazábban venni ezt az egészet és  kiszálltam a kocsiból segíteni, persze a hisztije közepette neki az sem tetszett. Viszont az kicsit javított az egész helyzeten ahogy próbálta tolni a kocsit vizes pólóban, miközben én ott olvadoztam mögötte. Hirtelen Horan elesett és tiszta sár lett én pedig elkezdtem nevetni, ő pedig vissza vágásból oda húzott magához és megint ugyan ott tartottunk mint előtte. Most viszont ő lépett el és elkezdett szitkozódni és mondott egy hihetetlenül hosszú regényt, ami nagyon aranyos és szép volt. Én elkezdtem sírni rajta. A történet lényege annyi hogy elmondta hogy szerelmes belém de tudja hogy én nem belé.

-Oh, milyen cuki lehetett- szólt közbe Brook, aki úgy hallgatta Clarát mintha esti mesét mondana.

- Utána már nem bírtam tovább ezért oda léptem és megcsókoltam. Mindent megbeszéltünk és hát most együtt vagyunk- nevette el magát Branson.

- Ez komoly? - annyira boldog vagyok, hogy végre összejöttek. Tudom, hogy mind a ketten csúnyán bele estek a másikba.Rég észre vettem már , mivel ők a barátaim azok, akikre figyelek, mert fontos számomra a sorsuk. És ők is figyelnek rám, mert fontos számukra az én  sorsom. Ők azok, akik megértenek , s akiket mélységesen megértek. Nem tudunk egymásnak hazudni. Túl közel vagyunk. Mintha magammal beszélnék. - A többiek mar tudják?

- Még nem, mert nem tudjuk hogy mégis hogyan, elvégre legjobb barátok vagyunk mindannyian. Na de most te jössz Maddox.

- Elvitt bokszolni - mosolyogva gondoltam vissza - és eszméletlenül élveztem.

- De miért oda? - ült mellem Brook.

- Mert bűntudata volt a múltkori miatt - vontam vállat.- Mi ez az " én mindent tudok " mosoly? Nem értettem talán tudtok valamit, amit én nem? -fontam össze a kezeimet és álltam eléjük.

- Nem - vágtak rá kapásból.

Rájuk hagytam és a pia hatásának ,tudtam be . Sokáig beszélgettünk , nem tudom mikor éreztem magam ilyen jól, mint most . Annyira jó érzés hogy vissza kaptam azokat a barátaimat, akik feltétel nélkül szeretnek és én is őket .Mire észbe kaptunk már reggel 7 óra volt . A csajok haza mentek azzal a szándékkal hogy alszanak egy kicsit . Én is így tettem . Ahogy bedőlten az ágyba el is nyomott az álom .Az alvás az egyetlen idő, mikor igazi szabadságot érzek, mert az álmodásban nincsenek szabályok.

***

Nem hiszem el, hogy csörög a mobilom . Ki az, aki szombaton tíz előtt fel akar kelteni ? Valami öngyilkos jelölt lehet. Biztos megunta az életét. Nagy nehezen kitapogattam a tárgyat, ami megzavarta az édes álmomat majd felvettem a készüléket.

 - Nem érdekel ki vagy és az se, hogy mit akarsz - motyogtam álmosan. Már nyomtam volna ki mikor megszólalt a zaklatóm is.

- Én is örülök, hogy hallom a hangodat kislányom - nevetett (?!) bele apa a telefonba . Nem megszokott tőle hogy egy ilyen után még nevetgél .

- Mennyi az idő? - csak ennyit voltam képes kinyögni.

- Pont annyi hogy megnézd, az apád és az öcsédet - hadarta el mindig jó kedvűen . Tuti akar valamit . A nyakamat teszem rá.

- Jason Maddox mit akarsz? - kuncogtam végül én is.

- Látni a lányomat ennyi - jelentette ki egyszerűen - és Chrissi nem lesz itthon délelőtt - tette hozzá. 
Na, ez már elgondolkodtató . Így szívesen megyek oda ha a házi sárkány nem tartózkodók otthon. Tudni kell hogy nem nagyon szívleljük egymást . Nem azért mert ő az apám új felesége vagy ilyenek mint a tipikus tini filmekben . Szimplán csak azért utal mert az apámat anyura emlékeztetem . Chrissi meg parázik , hogy apa megunja egyszer és vissza megy anyuhoz . Amire nem látok sok esélyt de rá hagyom . Rengeteget veszekszik velem és én nem az a fajta lány vagyok aki hagyja magát . Ezért nem vagyok valami szívesen látott személy ott .

- Na mit mondasz ? - zavart meg apa, aki meg mindig vonalban volt.

- Csak ha vihetek magammal valakit - mivel eszembe jutott, hogy megígértem Clarának hogy ma vele töltöm a napot.

-  Daisy ha egy......- nem hagytam, hogy befejezte, mert tudtam mit akar mondani .

- Nem apu nem fiút akarok haza vinni - forgattam a szemeim. Nem vagyok már apuci kicsi hercegnője. Csak Ben, Harry, Louis, Niall ,Liam és Zay hercegnője vagyok . Mivel ők nem nagyon akarnak leszállni erről a becenevemről . Rájuk is hagyom már akár hányszor próbáltam lebeszélni őket erről az lett az eredménye, hogy még többet hívtak így .

 - Akkor viszont bárkit szívesen látok. 
-  Nemsokára apu - azzal ki is nyomtam.Gyorsan pötyögtem egy SMS-t , a legjobb barátnőmnek .

Változott a program. Ma haza viszlek;)

Írtam egy SMS -t Clarának , amire pillanatokon belül jött is a válasz .

Ezt most megtiszteltetésnek vegyem? Amúgy rendbe egy óra múlva nálunk: D

Csak nevettem miközben elolvastam. Ki kaszálódtam nehezen a pihe puha ágyamból egyenesen be a fürdőbe. Lekaptam a pizsimet és gyorsan beugrottam a zuhany alá . Élveztem ahogy a meleg víz áztatta a bőröm . Ilyenkor mindig kikapcsolok , rendesen tudok gondolkodni . Mikor ki szálltam , magamra csavartam a törölközőmet és a gardróbom fele vettem az irányt . Azok a ruhák közül választottam ki a mai szerelésemet amit a legutóbb Ben vett nekem . Gondoltam hat ha örül majd annak a hülye fejének .Kivettem melle egy fehérnemű szettet és vissza indultam a fürdőbe . Ott magamra vettem a ruhám és feldobtam egy alap sminket , majd kivasaltam hosszú sötét barna hajam. Mikor eszembe jutott hogy nekem ma délután fotózásom lesz . Így kénytelen voltam pár szükséges cuccot magammal vinnem , mivel lehet nem lesz már időm haza jönni . Gyorsan bedobáltam egy nagyobb táskámba a fényképeimet , váltás cuccot plusz apróságokat . Egy utolsó pillantást vettem a tükörbe , csekkoltam hogy minden rendbe van rajtam . Lefelé a lépcső hallottam hogy a nappaliban szól a tv . Oldalra kaptam a fejem és anyu ült a kanapén egy csésze tea társaságában , valami latin szappan operát bámulva. Mosolyra késztettet ez a látvány , nem sokat látom itthoni cuccban a nagy Tina Maddoxot . Általában kosztümöt visel vagy valami elegáns ruhát . Emlékszem mikor kicsi voltam folyton farmerba rohangált és apa egyik éppen nem viselt felsőjébe itthon . Azok voltak a szép idők . Még a veszekedések és a válás előtt . Igazi boldog csapatként éltünk . Vagy lehet, csak azért rémlik, így mert akkor meg sok mindent nem fogtam fel .Amíg megéljük a boldogságot, sohasem vagyunk tudatában. Csak ha már elmúlt és visszatekintünk, vesszük hirtelen - és gyakran csodálkozással - észre, milyen boldogok voltunk.

- Hova-hova kisasszony - méregetett.

Közben Catalina is megérkezett szinten egy gőzölgő csészével a kezében. Akkor mar értem miért mennek a sorozatok.

- Elmegyek, megnézem a két Maddoxot - közöltem egyszerűen mire tátva maradt a szája.

- Querida ez biztos jó ötlet? - nézett minden tudóan a pót nagyi.

- Aha - mosolyogtam - a sárkány elhagyta a várat szóval szabad a pálya - kacsintottam rájuk.

Azzal távoztam is a házból , még hallottam a nevetésüket . Leakasztottam a kulcsaimat majd besétáltam a garázsba . Bedobtam a csomag tartóba a táskám, amibe a délutáni cuccaim vannak . Szokásokhoz híven bele pillantottam a vissza pillantóba és kitolattam . Boldogan indultam Claraékhoz ,. A zene hangosan szólt , jobbnál jobb számokat adtak, amit teli torokból énekeltem . Mikor oda értem az új házhoz Emily pont akkor jött ki .

 - Daisy édesem - ölelt szorosan magához.

- Szia, Emily néni -nevettem el magam.

Furcsa ma elég sokat nevettem. Úgy érzem, semmi sem ronthatja el ezt a napot.

- Igen biztos megleszek....- hallottam egy ismerős hangot az emeletről lefelé haladni -... Nem, nem fogok unatkozni -forgatta a szemeit mire értetlenül néztem rá. - Niall - tátogat, mire minden világos lett.

Amúgy is pont itt volt az ideje, hogy összejöjjenek. Még a vak is látta mi van köztük. Csak ez a két hülye, nem mert egymásnak bevallani.

-....Niall Daisyvel leszek, szóval nyugodtan menj el a fiúkkal, ismered a hiszti királynőt - nézett rám - ha nincs, amit akar, akkor isten ments.... –kacagott fel.

Erre a kijelentésére én csak felmutattam neki a középső ujjamat, amit ő is hasonló képen díjazott. Ezt imádom benne, ha valamit beszólok vagy olyat csinálok, ő nem sértődik meg, hanem rátesz meg egy lapáttal. Egy nem te tedd le csata után, elemelte a készüléket a fülétől.

- Azt hittem sose fejezitek be – nyújtottam a nyelvem – lassan visszaköszönt már a reggelim.
- Hidd el  Daisy ha szerelemes leszel majd megérted – kacagott.

- Én? Hát nincs nekem arra szükségem - nevettem el magam.egy szabályom van.Soha ne engedj be egyetlen pasit se a szívedbe. Halálos hiba.

- Ha megtalálod, a nagy Őt nem fogod ezt mondani.

- Igen és te akkor majd mondhatod, hogy én megmondtam - forgattam a szemeimet.

 - Pontosan - helyeselt Emily.

Végre a barátnőm is leért így ma még el is tudtunk indulni. Az első alkalom hogy boldogan, feszengés nélkül indulok el az apámhoz. Tetszik ez az egész.

- Föld hívja Daisyt - kalimpált Clara . - Figyelek, na - nyújtottam rá a nyelvem .

- Oké apuci kicsi hercegnője tegnap nem mondott el valamit.

 Azt a rohadt honnan tudja ez a lány, hogy nem meséltem el neki mindent . Hát tegnap este igaz kihagytam pár dolgot, de na enyhén spicces voltam .

- Ez valami képesség? Vagy honnan tudod?

- Csak vannak kapcsolataim - mosolygott, mire én értetlenül néztem rá.- Niall beszélt Liam-mel ő meg Louis-szal aki Zayn-től tudja .

- És mi lányok vágunk pletyka gépek - doboltam az ujjaimmal a kormányon. - de ha tudsz, mindent nem tudok semmi ujjal szolgálni.

- Hallani akarom a te verziódat is - röhögött.

- Hol is kezdjem - gondolkodtam - ja, lehet ott kéne hogy félmeztelen volt végig ?

- Ohhh - húzogatta a szemöldökét - és egy egytől tízes skálán ?

- Csillagos húszas – be kell vallani valami eszméletlen jó teste van annak a gyereknek - Minden lány álma. Igazi nyál csorgatós.

- Daisy - visított fel.

- Mi van, csak az igazat mondom. Ja és egyszer elég furcsa pozícióba estünk a földre.

- Merd azt mondani, hogy nem tetszett.

Nem tudtam most erre mit is válaszolják . Igazából nem mondom, hogy nem jött be de akkor is Harry az egyik legjobb barátom, nem akarok elrontani semmit .Nehéz ellenállni egy rossz fiúnak, aki egy jó ember. Szerencsémre pont megérkeztünk apához így ki tudtam bújni a válsz alól .

- Ezt meg nem zártuk le - mutogatott.

Mielőtt beléptem volna a házba alaposan szétnéztem, hogy biztos legyek benne Chrissi nincs itt. Nézzetek hülyének, de jobb félni, mint megijedni. Mikor már biztos voltam, hogy nincs otthon szó szerint berontottam. Clara csak követett, mint egy kiskutya. Túl nagy a csend ahhoz képest, hogy Ben és apa itthon vannak. Körbe néztem, de sehol se láttam őket. Már hívni akartam hol vannak, mikor az udvar felől zene és nevetés csapta meg a fülem. Ahogy gondoltam, mind a ketten kint voltak, és egymást püfölték. Rég láttam már így őket. Apa rengeteget dolgozik, keveset van velünk, főleg velem. Igaz mindig próbált régen több időt rám szánni de közbe jött valami mindig . Ezért a kapcsolatunk sem olyan rózsás . Az is nagy probléma hogy szinte egyformák vagyunk . Makacs , önfejű , az összes "szuper" tulajdonságát örököltem . Ahogy Ben is csak ő pluszba megkapta még apa gyönyörű kék íriszeit is , még én anya barna szemeit . A sötét barna már majdnem fekete hajunk ami még egyezik . Clarát a nappaliba hagytam , gondoltam meglepem apát vele . Az ajtónak dőlve figyeltem ahogy próbáljak kikerülni egymás ütéseit . Tudtam hogy a nagy Jason Maddox verekedett mikor fiatal volt , anya rengeteget mesélt róla. Az a tipikus rossz fiú volt, ebbe szeretett bele. Nem is csodálkozik rajta hogy nekem is azok a típusú fiúk keltik fel az érdeklődésemet. Mikor meguntam az álldogálást, fütyültem nekik mire mind a ketten megijedtek.

- Tudjatok, hogy imádom, ha rám figyeltek.

- Daisy - kezdett rohanni felém Boo. Mire észbe kaptam már a vállán feküdtem és a lábamat ölelgette . Sose fogom megunni hogy ennyire dilis , imádom . Igaz néha öljük egymást és furcsán fejezzük ki az egymás iránt érzett szeretetünket . De hát testvérek vagyunk ez normális . Megbántjuk egymást ordibálunk egymással de a végen úgy is egymás nyakában kötünk ki . Ő az egyetlen ember akitől akkor is bocsánatot kerek ha én voltam a hibás . Nagy nehezen oda cipelt apához , én pedig végig csak röhögtem .

 - Szia, kincsem - adott egy puszit a homlokomra - Ben ideje letenni a nővéredet.

- Apa csak 2 hónappal idősebb - rinyált .

- Pontosan ott van, hogy idősebb - veregette meg a vállat - Na kicsim kit is hoztál magaddal ?

- Basszus - csaptam a homlokomra , teljesen kiment a fejemből Clara . - Egy perc - szaladtam vissza .
 Ő meg mindig ugyan úgy állt ott mint ahogy ott hagytam . Se szó se beszed megtagadtam a kezet és húztam magam után . Kíváncsi voltam a reakcióra amikor meglátja Bent és apát ezért , csak öt figyeltem . Először egy 1000 wattos mosoly jelent meg az arcán , majd egyszer csak egy picit leesett az álla . Nem értettem miért , már említettem neki az öcsémet . Megfordultam hogy lássam min is csodálkozik annyira . Észre se vettem hogy mind a ketten csak egy rövid gatyában vannak . Ősz elején járunk de az idő olyan mint nyáron . Elég furcsa ez Londonban , nem szakad az eső hanem süt a nap . Na igen vissza terve a családom két férfi tagjára . Hát mit ne mondjak apa lazán letagadhatna 5 évet a korából , még mindig annyira ki van gyúrva , na és az öcsémről ne is beszéljünk . Ha jól számolom minimum hat kockája van , ja ne és elő vette a szívtipró mosolyt is . Ennek lefagyasztása érdekében küldtem neki egy gyilkos mosolyt . És csodák csodájára komoly lett .

- Csak nem? - szólalt meg először apa. Felváltva nézett rám majd a mellettem álló lányra.
- De bizony - bólogattam.
- Clara  - ölelte magához - hogy megnőttel, kész nő, gyönyörű vagy - forgatta körbe.
Apa mindig is szerette, bár a kereszt lánya így nincs is sok választása. Clara apukája  és ő legjobb barátok voltak , ahogy anyuék is .
- Én is örülök, hogy látlak Jason bácsi - viszonozta az ölelését.

- Szóval te lennél Clara? - mérte végig hűvösen Ben, zsebre dugott kézzel.

Imádom a hangulat ingadozásait, az előbb meg hódítani akart most meg kimért és rideg. Egy percre parázni kezdtem mi lett vele, de el is szállt mikor újra megvillantotta a kisfiús mosolyát.

- Végre találkozunk már - ölelte meg ő is. Láttam Clara megkönnyebbült arcát, ami nevetésre késztetett.

- Na, igen Clara - álltam Ben melle - Ő lenne az öcsikém - csíptem a hasába - Ben " Boo" Maddox . Tudom, hogy ki nem állhatja, ha így hívom , de ha ő hercegnőzik akkor viselje a következményeként . Erre ő meghúzta a copfomat , mire nyakon csaptam és ez így ment volna tovább ha apa nem áll közénk .

 - Ne haragudj Clara de néha úgy érzem, van két óvodás gyerekem - ingatta a fejét.

 - De ő kezdte - mutogattam.

- Aha, mindig én - forgatta azokat a szép szemeit - apuci hercegnője sose hibás.

- Fejezzetek mar be - fogta a fejet apa - Ben menj, be tusolj le, te meg kisasszony mutasd meg a hazát - utasított - azután kitalálunk valamit.

Szót fogadtam, de nem hagyhattam ki hogy egyszer meg ne lökjem meg az én egyetlenemet. Mindig enyém az utolsó "szó „. Körbe vezettem Clarat a házba, megmutattam a szobámat, Benét kihagytam mivel ott olyan mindig mintha atombomba robbant volna. Pont a konyha pulton ültem és úgy beszélgettünk, amikor apa robogott le a lépcsőn. Egyszerű farmer és egy régi agyon használt felsőben. Ez furcsa, ő is meg anya is így vannak ma, de jó így látni őket.

- Ben pizzára éhezik, gondoltam elugrom - mosolygott- Ti csajok?

- Szép Clara gyönyörű, Ben pizzát akar, te ugrasz - játszottam a sértődött kislányt - Velem mi lesz?

 - Tudod kincsem hogy mindig te vagy az én kis hercegnőm - nyomott egy újabb puszit a homlokomra. Én csak jól megszorongattam, mint régen.Megígért, hogy hoz nekünk is valami kaját. Idő közben Ben is elő került és boldogított minket. Határozottan kijelenthetem, hogy megkedvelték egymást Claraval .

- Akkor most van meg egy "testvérem "? - rajzolt a levegőbe.

- Hát én nem tudom - nézett bizonytalanul rám Clar.

- Hidd, el nem akarod öt. Én kihúztam mellette 12 évet nem volt egy leányálom - nyújtottam a nyelvem.

 - Akkor mikor vásárolni viszlek az sem egy álom mi? – flegmázott.

- Jaj tudod hogy mennyire szeretlek – húztam magamhoz és össze vissza pusziltam az arcát .

- Engedj már el te boszorkány – próbált eltolni – amúgy is csörög a telefonom.

Kihalászta a telefont a hátsó zsebéből és egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán. Próbáltam elolvasni ki hívja, de csak annyit láttam, hogy Nao .

- Hé ez magán ügy –rántotta el .

- Csaj van a dologban? – bokszoltam erősebben a vállába.

- Basszus meg kell, mondjam Harrynek, hogy ne vigyen többet magával, ez fájt –simogatta a vállát és ki is ment.

- Nem kaptam választ – kiabáltam utána. Persze semmi reagálás rá. Most már tuti hogy csaj van a dologban.

- Ha nem lenne Niall és nem lenne, az öcséd rámozdulnék.

- Elmondjak egy titkot?- hajoltam közelebb – Ha nem lenne az öcsém még én is – kacsintottam, mire mind a ketten nagy nevetésbe törtünk ki .

Már vagy egy fél órája várunk apára, na meg persze Ben is telefonál még. Nem tudom mi tart ilyen sokáig. Kezdem feltűnően unni magam és éhes is vagyok. Ez a kettő nem jó párosítás.

- Te itt?- hallottam meg egy számomra kellemetlen hangot .És előttem állt Miss Plasztik . A tipikus a "férjem pénzén élek nő". Hosszú festett szőke haj , hatalmas mű cicik , műkarom és még egyebek .Nem tudom, mit eszik rajta az apám .

- Miért már azt sem szabad? – húztam ki magam.

- És hányszor mondtam már, hogy ne ülj ott? – emelte fel a hangját.- Nem hiszem el hogy nem tudod ezt az egy dolgot megjegyezni .És ki ez ? – nézett Clara felé.

- Én ….- kezdett volna bele , de elvesztettem a kontrollt a nyelvem felett , és önálló életre kelt .

- A véleményem szubjektív, értem én amit mondasz, csak leszarom .És ahhoz hogy ő ki pont annyi közöd van, mint amennyi eszed van semmi – beszéltem már én is hangosabban.

- Te nem merj velem így beszélni Daisy , mert csúnyán megjárod .

- Uh de félek – kaptam a mellkasomhoz.

- Pedig kezdhetnél, mert könnyen el tudok érni apádnál dolgokat.

- Édes, ha már kétarcú vagy, legalább az egyik legyen szép!Amúgy is mivel? Szétteszed neki is a lábadat, mint az ügynököknek egy szerepért valami kis reklám filmbe?

-Daisy Elaonora Maddox , ez már több a kelleténél – hallottam meg apa hangját .

- Ne mond hogy megint őt véded ? Nem hiszem el lesz !Egyszer lesz  is olyan, hogy kiállsz a saját lányod mellet? Hmm? Mikor vesztetted el a büszkeséged apa? Hol van az a kemény Jason Maddox ?

- Daisy komolyan, ha nem fejezed be elveszem a kocsidat – jött közelebb.

- Huha most igazán megijedtem – nevettem el magam. Ezek mindig csak üres fenyegetőzések voltak.

 - Ide a kulcsokat – tartotta a tenyerét, én csak hitetlenkedve néztem rá – na, ma, még ha lehet.

Mérgemben kiszaladtam a kocsihoz és kikaptam a táskám belőle, majd a kulcsokat. Bent Ben veszekedett szintén apával és az anyjával, aki, amikor meglátott egy elégedett vigyor jelent meg az arcán. Legszívesebben helyben megtéptem volna.Sírni tudtam volna , de nem adtam meg neki ezt az örömöt .Mert az élet egy színpad, melyet játszani kell, ha könnyes a szemed, akkor is nevetni kell.  Majd oda mentem apához és szó szerint hozzá vágtam a kulcsokat.

- Dugd fel magadnak. És ne keress soha többet te pöcs.

Rohantam volna ki amikor a csuklómnál fogva rántott vissza magához .Vannak emberek, akiket csak úgy megrugdosnék..csak úgy lazán jóindulatból..

- Daisy megígérted, hogy viselkedni fogsz .

-Az ígéretek könnyen megszegődnek. Ezt tőled tanultam- szinte köptem a szavakat.

Abban a pillanatban elengedte a kezem és a pulthoz sétált , ahol megtámaszkodott és erősen szorította a márvány lapot .Annyira , hogy már teljesen elfehéredtek az ujjai .

-Köszi, ki lehet sétálni az életemből...még tapsolnék is! Csak menj már!!- idegesítettem tovább . Tudom , hogy ilyenkor már a tűzzel játszom de nem érdekel.

 azzal megragadtam Clara kezét és kihúztam a konyhából.

- Várj Daisy elviszlek – szólt utánunk Ben.

- Meg nem próbáld fiatalember – szólt utána az anyja. erre ő csak bemutatott neki.

-Ben ezt nem kellet volna – fogtam meg a vállát.

- Lehet, de ha apa nem elég tökös majd én az leszek – puszilt bele a hajamba.

Megkérte Clara hogy vigyen el minket hozzájuk. Nem is figyeltem mit beszélnek csak  az ablaknak dőlve bámultam ki..Emlékszem mikor kislány voltam, az autóban mindig neki dőltem az ajtónak, de bezártam, mert féltem, hogy kiesek. most mikor már 'nagylány' vagyok, az autóban mindig neki dőlök az ajtónak, de nem zárom be, hátha kiesek! Ez a nap még sem lesz olyan szép, mint gondoltam.Tudom, hogy minden okkal történik, de néha azt kívánom, bár tudnám mi az ok. 2 óra múlva a fotózáson kéne legyek és nincs kocsim. Elvette tőlem, utálom. Nem akarom látni. Nem is az apám, nekem ilyen emberre nincs szükségem. Megint engem hagyott cserben Ha ennyit érek neki akkor, engem se érdekel ő. Néha a saját hősödnek kell lenned és megmentened a kis szívedet. Mert néha azok az emberek, akik nélkül nem tudod elképzeli az életed, éppenséggel tudnak nélküled élni.Mikor oda értünk Niall és Harry toporgott az ajtóban. Nem értettem, hogy kerülnek ide, de jó volt látni őket.Ahogy kiszálltam a kocsiból Harry aggódó tekintetével találtam szembe magam. Nem tudom miért, de valahogy ösztönösen szaladtam felé és a kitárt karjaiba vetettem magam. Az eddig visszafojtott könnyeim most a felszínre buktak. Csak zokogtam, a testem rázkódott a sírástól.Ő csak egyre erősebben szorított .Eljátsszuk, hogy erősek vagyunk, higgadtak maradunk, és titkoljuk, hogy nagyon is emberek vagyunk.

-Shhh…. nyugodj meg – Simogatta a hátam – Itt vagyok, vigyázok rád !

És ekkor deja vu érzésem volt. Mintha ez a pillanat már megtörtént volna. És igen meg is történt, még régen. Akkor is apa miatt sírtam de ő újra itt van nekem .Néha sokkal jobbat kapsz annál, mint amire vágytál.Túlfogom élni. Valahogy mindig túlélem……..