10.fejezet

Drága olvasóink! :)♥

El jött az ideje annak hogy kirakjuk az új részt. De előtte még szólnék pár szót.Nagyon szépen köszönjük a komikat, feliratkozásokat és a pipákat, kimondhatatlanul hálásak vagyunk érte és rengetek plusz erőt ad az íráshoz.Remélem tetszeni fog nektek, mert szívünk lelkünk benne van ;)

                                                                                                                                                  Brigi

Daisy
~Zene~

Nem hittem a szememnek , ő volt az Clara .Azt hittem káprázik , de amikor Louis és Harry oda rohantak hozzá már biztos voltam benne .Hirtelen azt se tudtam mit mondjak , dühös voltam, ordítani tudtam volna . Itt hagyott engem egyedül el se köszönt tőlem , pont akkor amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, és most itt van újra , úgy tesz mintha csak tegnap láttuk volna egymást utoljára  .Egyszer csak  szorosan magához ölelt , és nevetett .Képtelen voltam viszonozni az ölelését és boldogságát  , egyszerűen nem ment . Ellöktem magamtól és azzal a lendülettel futni kezdtem el innen .Miért jött vissza ? Eddig is megvoltunk nélküle .Miért kellet elrontania ezt a napot ? Annyira jó volt eddig minden, nem tudom, megfigyelték-e már ezt a zűrös aranyszabályt az élettel kapcsolatban? Abban a pillanatban, mikor nagy általánosságban minden a lehető legszebben klappol, valami mindig jön és nyakon vág ,nagy kár, hogy az élet nem olyan, mint a hinta. egyszer előre, egyszer hátra. egyszer a jövőbe, egyszer a múltba.Észre se vettem de a könnyeim már patakokban folytak le az arcomon .Utálok sírni , gyengévé tesz.Minden régi érzés , sérelem újra előjött .Nem bírtam tovább futni , minden erőm elhagyott ,a szívem csak úgy zakatolt , zokogva estem a földre .
-Hé hé hercegnőm -ölelt meg Liam .
-Ne hívj így -löktem el magamtól - Utálom .Mind azt mondtátok, hogy sosem akartok engem szomorúnak látni... ez azt jelenti, hogy mindig becsuktátok a szemeteket, akárhányszor sírtam? - kiabáltam rá  .De ő csak bámult rám , még én  tomboltam , azután a semmiből újra közeledni kezdett . Én lehajtott fejjel álltam ott , nem tudtam a szemébe nézni szégyelltem magam azért amit az előbb tettem, nem akartam ilyen lenni vele csak pont ő volt itt és rajta csattant minden , én vagyok a hibás, de nem én vagyok az oka ! Azt hiszem, a végén az emberek olyan emberekké válnak, amilyenné megfogadták, hogy sose válnak...Miért bántom azokat akiket szeretek ? De hát mindannyian úgy viselkedtek mintha minden rendbe lenne , ami nekem nem megy .Sose ment .
-Gyere haza kísérlek - húzott maga után .
Nem szóltunk egymáshoz , csak csendben ballagtunk egymás mellet .Elszúrtam , megint , gratulálok Maddox  köszönd magadnak .Kedves élet.! Amikor azt mondom , "lehetne rosszabb az életem ?" azt ne vedd kihívásnak.! Nem azért vagyok mérges ami  történt , hanem azért ahogyan végződött akkor.Nem vagyok tökéletes ember, sok dolog van, amit bár ne tettem volna meg ...
Szerencsémre nem lakok messze a "helytől " így nem kellet sokáig így együtt lennünk . A házra pillantva láttam hogy ég bent a villany , gondolom Catalina haza jött . Valamivel jobb kedvem lett , de még mindig itt van Liam .Elég erős vagyok , hogy szeressek? A könnyeket és a fájdalmat nem tudom eltörölni , az emlékeket nem tudom megváltoztatni , de a jövőt igen.  Nagy levegőt vettem és Payno felé fordultam.
-Liam ne haragudj - néztem a szemébe - nem tudom mi ütött belém dühös voltam  .
-Miért ?- nézett értetlenül .
-Erre az egész helyzetre Clara , és mindenki úgy tesz mintha semmi sem történt volna ...és .....-túlságosan fáj még, hogy megbocsássak , nem könnyű elfelejteni annak a bűneit ellenünk, akivel mi soha nem tettük volna ugyanezt.
-Daisy nem haragudhatsz rá örökké , plusz ennyi erővel velünk is lehetnél ilyen .
-Vigyázz meg nem fogadjam a tanácsodat - böktem a mellkasára .
-Azt próbáld meg megint - ölelt meg - már sokkal okosabb vagyok , nem engedem hogy újra hülyeséget csinálj . Mindenki változik .
"Igen, változtam. A fájdalom általában ezt teszi az emberekkel."-gondoltam magamban.
Ő akkor is megnevettet, amikor nem akarok nevetni.Ez hiányzott, hogy átöleljen valaki,  és azt mondja: nem lesz semmi baj, én itt vagyok!.
Beszélgettünk még egy kicsit , de eléggé fáradt voltam mivel Lou és Hazz lefárasztottak az égsz napi hülyeségükkel .Barátokat nehéz találni, nehezebb elhagyni, és a legnehezebb elfeledni őket! Elköszöntem Liamtől , majd befelé vettem az irányt . Még egyszer vissza néztem , ő még mindig ott állt és figyelte ahogy bemegyek , integettem még utoljára majd bementem .Isteni illat csapta meg az orromat , egyből a konyhába mentem .Ott volt Catalina , az én pót nagyim . Magas , fekete hajú , barna szemű csodálatos nő , mindig úgy tekintett rám mint az unokájára , amióta az eszemet tudom velünk van .A pultnak dőlve figyeltem ahogy sürög forog , egyszer egy hirtelen pörgésével meglátott engem , hatalmas mosoly terült szét az arcán .
-Querida - szólalt meg portugálul , ő  ott született ahogy az anyukám szülei is, nagyon jó barátok voltak , de ők meghaltak amikor anya kicsi volt így ő magához vette és ő nevelte föl .Persze van saját gyereke is egy fia , akit nagyon kedves , sokszor szokott hozzánk jönni .Ő olyan mint egy jó nagybácsi , imádom .
-Hiányoztál - öleltem meg - örülök hogy , újra itthon vagy .
-Én is örülök hogy itt lehetek , Joshe üdvözöl és millió puszit küld - mosolygott őszintén - de merre voltál te lány lassan 11 óra és holnap iskola - ütött játékosan az orrom hegyére .
-Nem szüntet kaptunk 2 teljes napot .Amúgy csak a srácokkal voltam - vontam vállat , és helyet foglaltam az egyik bárszéken .
-Srácok ? Miről maradtam le ?
-Ja csak Brook , Harry és Louis .
-Várj várj kislány Brook ? Őt nem ismerem .Vagy kéne ?
- 2 hete költöztek a szomszédba jó fej csaj .
-Értem szívecském de - és felcsillant a szeme - Harry és Louis ?Az a Harry és Louis ?
Elmeséltem neki mindent ami az elmúlt 2 hétben történt , ő pedig csak hallgatott ahogy csacsogok . Nagyon örült hogy a fiúkkal újra jóban vagyok , ő imádta őket .
-De van még valami amit nem mondtál el .Látom rajtad hogy valami bánt .
-Igen - sütöttem le a szememet . -Clara vissza jött .
-De hát az fantasztikus - csapta össze a tenyerét .
-Nem nem az - kaptam fel a fejem - nem emlékszel mennyit sírtam miatta ? Itt hagyott ......-
-Daisy Eleonora Maddox - ezt most fejezd be.- Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj ,
mert ahol eltörtél ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhet.......- mondta volna tovább a mondókáját de , megszakította a csengő .- ezt még nem fejeztük be - mutogatott mire én csak a szememet forgattam , nem  értem miért védi  mindenki.
-Te picsa hogy mertél ott hagyni - ugrott a nyakamba Brook .
-Ne haragudj de nem bírtam ott maradni -viszonoztam az ölelését .
Beinvitáltam a konyhába , ott bemutattam Catalinának , megbeszéltük hogy itt marad estére , nem mintha messzire kéne mennie , de valakivel beszélnem kell .A vacsit viszonylag hamar befejeztük , Brook nem győzte dicsérni milyen jó és mennyire tele van , ahogy észere vettem Catalina megkedvelte , aminek örülök .Segítettünk elpakolni , majd felmentünk a szobámba .Brook egyből levágódott az ágyamra , majd a kutyám rá ugrott és játszott vele , amíg én telefonáltam az öcsémnek .Hát ős is le volt döbbenve , találkozni akartam vele de azt mondta holnap edzése lesz , majd hív .Vissza mentem Brookhoz aki , már a telefonját nyomkodva ült az ágyon .
-Mi volt miután elhúztam ? - törtem meg a csendet .
-Hát mindenki tök boldog volt ,de én csak flegmáztam , mert Louis nem engedte hogy utánad menjek . Aztán arra vártam , hogy a csaj bemutatkozik , de semmit sem csinált ezért mondtam Harrynek , hogy haza megyek inkább , de történt valami érdekes is - habozott - Louis elkísért a kocsimig és adott egy puszit az

arcomra , én meg ahww- ezután vagy 10 percig csak azt hallgattam , ahogy áradozik Louisról.

-Amúgy ki ez a csaj ?És miért rohantál el még mindig nem értem - rázta a fejét .

-Ő Clara - hoztam oda a képet ami az asztalomon volt , ő csak szótlanul figyelt - a legjobb barátnőm volt , sőt több már olyan volt mint a testvérem , imádtam .De elköltöztek és minden megváltozott , nem keresett el se köszönt tőlem .Utána semmit se tudtam róla ,akkor a fiúkkal össze vesztem azután a szüleim válása .Néha felhívtam de sose hívott vissza , de ez a múlt és már lezártam magamban … vagyis próbáltam de hogy most újra itt van nem megy .

-Értem - simította meg a karom - ismerős az érzés - ölelt meg .Így dumáltuk végig az estét , rengeteget nevettünk , nem sok embert engedek magamhoz ilyen közel de érzem hogy benne megbízhatok .

Másnap reggel , tiszta kómásan keltem fel . Fáradt , voltam de nagyon , ránéztem az órára 8:00 . Tökéletes aludtam 2 órát, szerencsére ma és holnap nincs sulin mert a végzősök próba tesztet írnak és az igazgató szerint teljes nyugalomra van ilyenkor szükségük . Tőlem egész évbe írhatnák , hogy nyugalmuk legyen .Megfordultam az ágyban és Brook lábával találtam magam szembe , ezért inkább felültem és kimentem a fürdőbe rendbe rakni magamat .Borzalmasan néztem ki , hatalmas karikák a szemem alatt , elfolyt smink .Van, hogy egy apróság megváltoztatja az életünket. Hirtelen, amikor a legkevésbé számítunk rá, történik valami, és új irányba indít. Olyan útra, ami csupa meglepetés. Ez az út maga az élet. Így keressük a fényt. De hogy megtaláljuk, előbb át kell jutunk a sötétségen.!Rendbe tettem magam és , emberi kinézetet varázsoltam , amennyire lehetett . Kimentem a fürdőből be a gardróbomba felvenni valami ruhát .Nem volt sok kedvem kiöltözni ezért nagyon lazára vettem ,a hajamat pedig össze fogtam .

-Azta  Daisy Maddox még otthoni cuccban is jól néz ki - nevetett Brook az ágyon ülve - áruld el a titkod .
-Jaj Brook bolond vagy -ráztam a fejem .
-Én csak őszinte - kacsintott - Na de lépek mert ma jön haza apa és még rendbe kell dobjam a házat .
Amíg ő felöltözött rendbe szedtem a szobámat , és játszottam az én Hopommal .Mindig tudja , hogy vidítson fel .Éppen , hogy kilépett Brook a fürdőből egyszerre szólalt meg a telefonunk.
-Ez azért félelmetes volt - nevettem el magam , majd mind a ketten megnéztük ki zaklatott miket .

Feladó: Zayn
Csajszi este buli .Jössz és kész , nem érdekelnek a kifogások .nyolcra legyél kész ;) xxZ 

Hát szép az ember már , nem is csinálhatja azt amit akar .Az ég szerelmére szabad országban élünk , azt csinálok amit akarok és ha nem megyek el akkor nem fogok, amúgy is filmezni akartam  .Sose szerettem ha megmondják nekem mit csináljak , és ha valaki ezt tette én tuti mindig az ellenkezőjét csináltam . Rossz szokásaim egyike , ez van .
Brook csak mosolygott mint a vadalma , még én elég feltűnően pufogtam .
-Harry volt ha akarod tudni - mosolygott angyalian - este bulizni megyünk kislány .
-Nekem Zayn írt , de nem megyek az tuti - fontam össze magam előtt a karjaimat .
-Ne csináld már  - nézett rám boci szemekkel .
-Jó majd meglátom - csaptam a combomra .
Egy újabb telefon hívás zavarta meg a beszélgetésünket , de ez már tényleg fontos volt . Brook apukája egy órán belül haza jön . Lementünk a földszintre ahol Catalina készítette a reggelit . Próbálta marasztalni Brookot te tényleg mennie kellet , viszont megígérte , hogy este jön és együtt készülődünk .
-Szóval este buli ? - nevetett Catalina .
-Ja kényszerítenek - dobtam le magam a kanapéra mellé és a fejemet az ölébe hajtottam .
-Kik azok a z elvetemült emberek aki kényszeríteni mernek téged ?
-Hahaha nagyon vicces - forgattam a szememet - várj egy percet lehet még én is nevetni fogok .A fiúk voltak de tuti kinyírom őket .
-Querida az élet túl rövid élvezd ki amíg tudod ,én csak tudom .- sütötte le a szemeit - Szeresd azokat, akik jók hozzád és felejtsd el azokat, akik nem. Hidd,  minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja az életed ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni. 
Ezzel megfogott nem tudtam mit mondani , igaza volt .El kéne gondolkodnom , ezen minden okkal történik dologgal.Ezzel gondolom a tegnap esti beszélgetésünkre is célzott .Lehet Clarának is meg kéne bocsássak mint ahogy a fiúknak ?Az egyik legrosszabb érzés.. amikor te sem tudod eldönteni, hogy mit kéne tenned.Mindenkinek azt mondom, ő már senki többé, de még mindig nagyon szeretem, ott bent, a szívem mélyén. De valami oknál fogva képtelen vagyok rá ,  ő simán köszönés nélkül hagyott itt , anya mondta el hogy elköltöztek onnan az életem valami katasztrófa lett ,a sors mindig akkor szakít el tőlünk valakit, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá...Az egyetlen pozitív dolog Ben volt benne .Ő mindig mellettem van , még akkor is ha az anyja miatt veszekszem az apámmal , sajnos sokszor kap miattam mert nem tudom befogni a számat , vagy éppen ő véd meg engem az anyjával szembe , ami az én drága apukám feladta lenne de ő ilyenkor inkább csendbe ül és néz  .De ez van , ezen már nem tudok változtatni , ilyen az élet , megtanultam elfogadni és együtt élni vele .Az emberek mindig azt mondják, hogy mosolyogjak, mintha a mosolygás eltüntetné az összes sebet és fájdalma , hát én megpróbáltam. Megpróbáltam elrejteni az összes keserűséget, és eltakarni a szomorúságot a mosolyokkal , és megtanultam, hogyha belül fáj, akkor a szíved úgyis megtalálja a módját, hogy kimutassa, teljesen mindegy, hány maszkot viselsz. Catalina megemlítette , hogy anya keresett , és holnap után haza jön végre , utána meg fotózásra kell menjek , aminek nagyon megörültem . Már vagy egy hónapja nem volt semmi munkám , vártam már .Elmesélte a dadám , hogy milyen volt az útja amit figyelmesen hallgattam végig , imádtam a történeteit .Rápillantottam az órára és már 6 órát ütött .Bocsánatot kértem és elmentem készülődni , éppen hogy beestem a szobámba , megszólalt a csengő , majd valaki roham léptekbe szaladt fel a lépcsőn .Brook szó szerint beesett a szobámba amin jót nevettem .Ő már fel volt öltözve csak a sminkelés hiányzott , ellentétben velem aki még sehogy se állt .Betettem az Ipodomat a kihangosítóba és elindítottam , max hangerőn ment és már előre tomboltunk, egyre jobban jött meg a kedvem, mi helyből hülyébbek vagyunk,mint mások nekifutásból! Gyorsan letusoltam , hajat mostam , magam köré tekertem a törölközőmet és úgy rohangáltam össze vissza .Még mindig nem volt kedvem kiöltözni de akármibe még se mehetek , ezért egy egyszerű de még is fantasztikus szettet választottam .A divat első számú parancsa, érezzük jól magunkat a viselt ruhában.! Megszárítottam  a hajam , majd enyhén begöndörítettem , Brook segítségével tökéletes sminket dobtunk rám .Tetszett a végeredmény , még gyorsan bedobáltam a táskámba ami kell , mikor újabb csengőszó zavart meg .Amilyen gyorsan csak tudtam , vagyis amennyire engedte a magassarkúm mentem lefelé és azon imádkoztam , hogy ne törjem ki a nyakam .Lent csak elkiabáltam magam hogy " Majd jövök " , és szinte feltéptem az ajtót , annyira fel voltam pörögve . Az ajtóban Zayn önelégült vigyorával találtam szembe magam , és egyből a nyakába ugrottam .
-Reméltem hogy nem kell majd erőszakosnak lenne - nevetett fel - És lányok wowwwww- nézett végi rajtunk .
-Ma még elindulunk vagy itt fogsz minket stírölni - ütötte nyakon Brook .
A kocsiba várt ránk Payno , aki ahogy meglátott minket kiugrott , persze ő se maradhatott ki az öleséből , és még mindig bűntudatom volt  a tegnapi miatt , de ahogy észre vettem mindenki kerülte a témát . Az út nem mondanám hogy csendesen telt el , végig röhögtünk ha nem Liam akkor Zayn nyomatta a hülyeségeit ,komolyan mellettük lehetelne unatkozni .Nem tudod megváltoztatni a múltadat, de elengedheted és elindulhatsz a jövő felé.Izgulok mi lesz , alig várom már hogy oda érjünk de akkor is valami rossz előérzetem van .Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat és inkább bekacsolódtam a beszélgetésbe Kaland az élet. Vagy talán hosszabb-rövidebb túlélőtúra eleve vesztes figurákkal.Ha sohasem kockáztatsz, kihagyod a legjobb dolgokat az életben!!.Érdekes este elé nézünk ........


 
                                                                            Clara

A szörnyű este után egy napsütéses reggelre ébredtem. Illetve apu szavára. Kivételesen ő ébresztett.

-Clara, Clara, kincsem, kellj fel hasadra süt a nap- ébresztgetett. 

-Jó reggelt apu, hát te? Nem dolgozni vagy? 

-Tudod kincsem úgy gondoltam megnézem hogy minden rendben van-e veled. Elég hosszú estéd volt tegnap.Nézd szívem ha gondold nyugodtan kivehetek egy szabadnapot mára és lehetek veled- mondta lágy hangon.

-Nagyon rendes tőled de te menj nyugodtam dolgozni én megleszek.

-Biztos?-kérdezte.

-Biztos. Elnevettem magam majd pedig megöleltem.

-Szeretlek apu- súgtam a fülébe mire ő egy puszit adott a homlokomra.

-Tudom kincsem én is téged.

Felállt majd elment. Épp azt terveztem hogy mivel úgy sincs suli kihasználom ezt a helyzetet és alszok még egy kicsit, amikor Rozy felugrott az ágyra és el nem kezdte lehúzni a takarót rólam. Ezt általában akkor szokta csinálni amikor sétálni akar menni.

-Kis dög- mondtam neki nevetve mire abba hagyta a takaró lehúzását és odafeküdt mellém. Lesütött szemekkel nézett maga elé. Ez volt az ő nagyon módszere. Ezzel mindig kiharcolta az akaratát.

-Jól van nyertél kis hülye-azzal megpusziltam a pofiját és már ugrottam is ki az ágyból. Míg elintéztem reggeli teendőimet addig mindenhova követett nehogy megfutamodjak a séta elől.

Egy fél óra elteltével már indultam is. Már 1 órája sétáltam amikor én teljesen kész voltam  Rozyval ellentétben aki meg 3x ennyit le tudott volna járni. Az egyik pillanatban teljesen megijedtem. Csak annyit hallottam hogy valaki rám dudált  és megkérdezte perverz hangon hogy nem kell-e fuvar. Már épp fordultam hátra hogy jól beszóljak az illetőnek amikor meg láttam hogy az a személy Harry. Ő csak röhögött magában mint egy retardált fóka míg én forrtam a dühtől.

-Helló Harry!- köszöntem

-Szia Clara, jól beszartál hogy ki a frász akar elvinni egy körre- és csak nevetett és nevetett szinte fulladásig.

-Styles ez azért annyira nem poénos, fejezed be- próbáltam komoly lenni de a végén már én is elnevettem magam.

-Látod te is nevetsz rajta, nah gyertek haza viszlek benneteket.

Azzal beültem Rozyval a kocsiba és Harry haza vitt bennünket.

-Gyere be nagyfiú, beszélgessünk- ajánlottam fel neki.

-Legyen úgy is rég beszéltünk.

Amint beléptünk a házba Harry elcsodálkozott.

-wháo ez tökre hasonlít az előző Londoni házatokra- mondta ámulva.

-Igen. Anyáék direkt így rendezték be hogy nekem kedvezzenek. 

-Áh értem.

-Nah gyere dobjunk össze valami harapni valót- azzal a lendülettel húztam magammal a konyhába.

Miközben csináltuk az ebédet sok mindenről beszéltünk és sok mindenen nevetgéltünk. New York-tól kezdve egészen vissza a kezdetek kezdetekig kitárgyaltunk mindent. De egy dolog nagyon nagyon nem hagyott nyugodni.

-Harry kérdezhetek valamit?

-Persze- mondta.

-Te még mindig oda vagy D-ért ügye? Mármint mielőtt elmentem N.Y.-ba lebuktál előttem és rájöttem hogy csúnyán bele vagy zúgva abba a lányba. De kicsit olyan mintha még esetleg mindig bejönne neked- mondtam halkan és félénken ne hogy megbántsam.

-khm..... hát- láttam hogy nehéz témához értünk. Érezni lehetett a kis feszültséget ami keletkezett.

-Nézd nem muszáj erről beszélni ha nem szeretnél.

-Nem én szeretnék. Tudod amióta elmentél nem volt kivel megbeszélnem ezt a dolgot. Nos azt hiszem igen vagy is nem tudom talán. Illetve ő egy gyönyörű lány aki nagyon okos és vicces, ő valahogy mindig is megfogott. De amikor elmentél minden fenekestül megváltozott. Már sosem volt olyan a kapcsolatunk azután. Azt hiszem te tartottad össze a csapatot, mert te mindig észre vetted ha valakit valami bántott és segíteni akartál. Emlékszem amikor még régebben valaki kicsúfolta Liam-at valami miatt és Daisy-vel úgy határoztatok hogy megveritek az illetőt. Hihetetlenül elszántak voltatok- nevetett de még is komolyan mondta. 

-Harry nézd én nem tudom hogy mit is mondjak, de egyet tudok. Te egy erős jóképű, macsó fiú vagy, minden lány a talpad nyomait nyalja és rólad álmodozik. Maddox nem könnyű eset. Sőt tipikusan az egyik legnehezebb de azon szerencsések közé tartozhattunk akik igazi barátai voltak és még ha nekem nem is neked biztos sikerül majd újra olyan jó kapcsolatot szerezned vele mint régen, vagy is reméljük jobbat is. Harry én bízok benned és tudom hogy sikerülni fog.

Láttam ahogy a szemében megcsillant a remény fénye és elmosolyodott. Oda jött és megölelt.

-Hiányoztál Clara és köszönöm-mondta majd elment.

Utána úgy döntöttem hogy megnézem a szerelmünk lapjait mert már régen láttam amikor valaki csöngetett.

Ki más lehetett volna Niall-on kívűl.

-Hát te szép fiú mit akarsz?- kérdeztem elnevetve magam a kacsintásán.

-Szia Clara van 30 perced hogy elkészülj mert ma bulizni megyünk.

Ahogy befejezte a mondatot belépett az ajtón megfogott a kezemnél fogva és beráncigált a szobámba, oda állított a szekrény elé ő pedig leült az ágyra.

-Gyorsan válaszd ki a ruhád mert már csak 26 perced maradt kisasszony!-parancsolt rám. 

Ahogy kinyitottam a szekrényt az járt a fejemben hogy milyen szexi hangon mondta az előbbit és el is pirultam kissé.

-De Niall ez nem így működik! Én nem tudom eldönteni ilyen gyorsan hogy mit vegyek fel!

-Akkor kérek bemutatót és én eldöntött- mondta ismét szexi hangon és kacsintott.

-Az a kacsintás- nevettem el magam.

-Mi az nem tetszik?-kérdezte majd felállt és felkapott.

-Niall James Horan tegyél le- üvöltöttem.

-Nem lehet- gúnyolódott a kis pimasz.

-Ha nem raksz le nem fogok tudni elkészülni! Vagy esetleg nem akarsz időbe odaérni?

-Most az egyszer Branson, most az egyszer megúsztad.

Egy csomó ruhát felpróbáltam de nem nagyon jöttek be neki. Olyan volt mint egy divat diktátor. Óriási gardróbom van és nagyon lassan telt az idő. Már én is kezdtem unni.

-Niall ez csak egy rohadt buli nem egy divatbemutatóra megyek- kiáltottam fel mérgesen.

-Csiga vér biztos jó lesz valamelyik.

-A végén meztelenül fogok menni- mondtam mosolyogva.

-Sokan nem bánnák- tette hozzá titokzatosan.

-Te perverz- dobtam oda egy párnát.

A következő ruha összeállítást már ő választotta ki nekem. Felpróbáltam majd bemutattam a ruhát neki.

-Nah megfelel cicca bogár?- kérdeztem.

-Hu nagyon dögös vagy ebben a ruhában- mondta habogva.

-Csak ki ne folyjon a nyálad drága- pimaszkodtam vele, a hosszú próbálásért.

Ahhoz képest jól kiválasztotta a ruhát mert nekem is tetszett, szóval ezen meglepődtem mert a legtöbb pasi ebben olyan béna. Gyorsan kisminkeltem magam és már indultunk is. Niall kocsijával mentünk és közbe zenét hallgattunk. Tomboltunk és énekeltünk a refrénjére. Aki elhaladt mellettünk hülyének nézett minket. De nagy ívbe leszartuk őket. Sőt még jobban ordibáltunk. Nekünk már ott igazi party hangulatunk volt. Amint oda értünk belekaroltam Niall-ba és bementünk. Kevesen voltak még de annál jobb hisz több a pia, gondoltam magamban.

-Egy kis puncsot?- kérdezte Niall.

-Igen kérek köszi.

Amíg elment hogy hozzon egy kis piát megérkezett Liam.

-Szia Payn-mondtam

-Clara! Szia! Mizu?-kérdezte.

-Semmi különös és veled velem sem sok.

Idő közbe megérkezett vissza Niall is. Miután megittuk az italunkat és még vagy kettőt hármat táncolni akartam így elrángattam magammal Niall-t hogy ropjon velem egy kicsit, mert az egyik kedvenc zeném ment. Az idő gyorsan telt és azt vettem észre hogy hirtelen tele van a ház. Nagyon beleéltem magam a táncba. Hihetetlenül jól szórakoztam. Jól eset kicsit kikapcsolódni. Az alkohol hatására azt hiszem kicsit erotikusan is táncoltam. Láttam hogy Niall egy pillanatra megállt és csak nézett. Elkezdett közelíteni felém. Amikor oda ért megfogta a derekam és oda húzott magához. Hátulról állt mögém és érezni lehetett hogy nem apró dolog van neki lent. Hatalmas kezeit a derekamra tette és úgy mozogtunk együtt. Irányította a csípőmet hogy hogyan mozogjak a zenére. El sem hittem hogy mi történik. Folyton az járt az eszembe hogy én biztos Niall-al táncolok-e. Azzal a Niall-al ki kicsiként roppant félénk volt. De azt meg kell hagyni hogy nekem nagyon bejött ez a Niall. 

-Nem akarom hogy felzaklasd magad de ott van Daisy 2 órányira mögöttünk-súgta a fülembe a táncpartnerem.

Hátrafordultam és megpillantottam Maddox-ot. Azzal az új csajjal táncolt meg Zayn-nel. Ő nem vett észre de én egy kicsit zaklatott lettem.

-Minden oké?-kérdezte Niall.

-Persze, csak szükségem lesz most egy ölelésre.

Niall közelebb lépett és jó szorosan de még is gyengéden megölelt.

-Most megyek és beszélek vele-jelentettem ki.

-Biztos vagy benne Clara?-hangjában az aggodalmat fedeztem fel.

-Igen biztos, mert ez így nem mehet tovább.

Hátat fordítottam majd pedig elkezdtem Daisy felé venni az irányt. Nem voltam biztos a döntésemben. Szerintem a bennem lévő alkohol hatása alatt lehetett bennem csak annyi bátorság hogy ne iramodjak meg.

Aztán meglátott. Egy pillanatra lefagyott mintha megijedt volna látványomtól. Azonban engem semmi nem tántoríthatott vissza. Tudni akartam az indkád annak hogy még is mivel érdemeltem ki ezt a viselkedést. D azonban hátat fordított és el akart menni előlem, a teraszon azonban utolértem.

-Daisy állj meg!-kiabáltam.

-Minek? Én nem akarok veled beszélni- ordította vissza dühösen. Lehetett látni rajta is hogy ő sem csak egy kortyot ivott a piákból.

-Állj meg! Én beszélni akarok veled. Tudod nem gondolom hogy megérdemlem ezt a bánásmódot.

-Még hogy nem érdemled meg?-kért számon. Idő közbe kis néző közönségünk is lett azt várva hogy mikor akarjuk megtépni egymást, hisz egy csaj bunyót mindenki szeret.

-Igen úgy gondolom. Nem tettem semmit.

-Tényleg jut eszembe te nem tehetsz semmiről. Mit vársz Clara hogy úgy tegyek mintha semmi nem történt volna baszki?

-Tudod mit én kérek elnézést hogy el kellet költöznünk. Valószínűleg erről is csak én tehetek, ugye? Hisz én döntöttem úgy hogy itt hagyok csapot- papot és elmegyek egy másik államba ügye? Hát kurvára nem szóval adj egy kibaszott indokot hogy mi az amit ennyire gyűlölsz bennem! Mit tettem Daisy?

-Hogy mit tettél? Ne játszd már az agyadat te kis ribanc. Legalább most legyél őszinte! De tudod mit? Majd én segítek neked rájönni hogy mi is a bajom azóta mióta elmentél. Egy el sem búcsúztál, még egy kibaszott levelet sem voltál képes hagyni magad után. Kettő rengetegszer hívtalak és rengeteg levelett írtam neked amire egyetlen egy rohadt választ sem kaptam. Tudod mennyire fájt? Mennyi éjszakát sírtam át hogy csak így itt hagytál. A fiúkkal is össze vesztem. Három pont akkor hagytál itt amikor a szüleim elváltak. Nem volt senkim. Senki akire valamilyen módon támaszkodni tudtam volna. Te nem tudhatod milyen érzés is ez számomra. A te szüleid boldogan élnek együtt és én ezt irigyelem benned és még több millió emberben. 6 évesen abban a korban voltam hogy megértettem a dolgokat, de nem tudtam őket megemészteni, képtelen voltam nagyon sokáig feldolgozni. És te még arra sem voltál képes hogy egy hülye levelet írj hogy tarts ki Daisy, vagy azt hogy..

-Na jó most fejezd be! Ez rohadtul nem igaz Maddox. Amikor a szüleim közölték velem hogy elköltözünk összesen fél órát kaptam arra hogy össze csomagoljak. De mindenkinek küldtem egy levelet hogy mi is a helyzet. A levélben azt is megírtam hogy levél segítségével tarthatjuk a kapcsolatot. Mihelyst megírtam őket oda adtam anyának hogy vigye el a postára. Nah meg a hívások. Egyetlen egyszer nem hívtál fel úgy hogy az sem igaz. Az egyetlen akitől kaptam levelet az Niall volt. De az övét mindig Bella vitte el és ő hozta azt amit kaptam. A szüleid elválásával kapcsolatban pedig 2 oldalt írtam tele azzal hogy mennyire sajnálom hogy nem lehetek melletted és hogy végül minden rendbe jön. Szóval egy büdös szóval sem állíthatod azt hogy leszartalak, mert ez így nem igaz. 

Amint kimondtam az utolsó szót a hangom elcsuklott és sírni kezdtem. De nem csak én Daisy is. Ahogy körülnéztem rengeteg ember állt mellettünk. Pár ismerős arcán aggodalom látszódott. Az a Brook meg kicsoda úgy nézett rám min valami olcsó kurvára. Nem értem mit pattog én egy árva rossz szót sem szóltam hozzá.

-Tudod mit Clara? LESZAROM-ordította teli torokból.

-Jó tedd azt mert már engem sem érdekel.

D elfutott, én pedig megtöröltem az arcom. A tömeg szép lassan elhúzta a csíkot. Egyszer csak azonban szörnyű érzés tört rám. Olyan ami eddig még soha. Elkezdtem szédülni, a világ el kezdett sötétedni körülöttem. Megmagyarázhatatlannak éreztem. Egyszer csak bevillant egy kép és felkiáltottam: DAISY, majd pedig úgy rohantam mint életemben még soha annak a lánynak az irányába aki olyan mintha a testvérem volna.