2013. október 24., csütörtök

7.fejezet

,,Remélem tetszeni fog nektek a 1000 nézettség miatti rész :D ezt már az egyik új tag írta .."
Clara Branson

Immáron 13 éve hogy elköltöztünk Londonból az imádott városomból, New Yorkba . De muszáj volt szüleimnek oda is kiterjeszteni az üzletet. Elég nehéz volt beilleszkedni az új suliba főként úgy hogy anyukám a híres cipő tervező Emily Branson.  Sokan poénkodtak is vele hogy a szüleim rólam nevezték el a lábbeliket. De lényegtelen mert nem olyan lány vagyok aki az ilyeneket komolyan  veszi.                                                                         Londonban rengetek barátom volt akiket fájó volt otthagyni.  7-en voltunk legjobb barátok. 2 lány: Daisy és én és  5 fiú: Harry, Zayn,Liam, Louis, Niall. Na igen érdekes kapcsolat volt, sokat vitáztunk még is imádtuk egymást. A mai napig emlékszek minden hülyeségre amit véghez vittünk  anno. A kapcsolatot sajnos nem tartottuk csak egy emberrel,Niall-al de vele se végig. Csupán 15 éves korunkig beszélgettünk és utána szinte semmi. Kiskoromba teljesen bele voltam zúgva. Szerelmes leveleket küldözgettünk egymásnak. Ő gitározott én pedig énekeltem és ez volt ami "minden lében kanál csapatunk". Minden egyes percet imádtam amit a barátaimmal tölthettem. De mindegy , hány év telt el, egy mondatot mindig őrzök a szívembe : Majd találkozunk                       Most is vannak barátaim de nem tudom hogy valódiak-e vagy csak azért vannak velem mert híresek a szüleim és gazdagok vagyunk.                                                              Van egy kutyám  Rozy. Mindennél többet jelent számomra. Ha tehetném egész nap vele játszanék. Minden titkomat elárulom neki és az a legjobb hogy meg is tartja.

 -Clara, Clara iparkodj! Elfogsz késni az iskolából. Ráadásul előtte még beszélni is akarunk veled apáddal- szólt anyum.                                                                              -Máris megyek csak még felveszem a cipőm- szóltam vissza anyának.                           Közben pedig azon töprengtem vajon mit csinálhattam hogy kupakgyűlést tartunk.                   
Pszt Bella, pszt- szóltam a bejárónőnek aki  éppen a mosatlant vitte. Úgy tekintek rá mint egy második anyukára mert nagyon jó fej. Kiskorom óta a háznál dolgozik és nagyon tisztelem őt.                                                                    
 - Igen Clara? Esetleg valami baj van?- kérdezte.                                                           - Nem de hogy csak nem tudod hogy miért akarnak velem az ősök beszélni?                                  
 - Sajnálom de nem, viszont az tudom hogyha ilyen szlengeket használsz annak nem fognak örülni ha meghallják Clara - mondta Bella és azzal már tovább is állt hogy csinálhassa a dolgát. De vajon mit akarnak tőlem? Kezdek igazán aggódni.                                            - Jó reggelt apu. Jól aludtál?- nyomtam egy puszit apu   kobakjára.                               - Szervusz kincsem. Köszönöm jól- válaszolt  apa                                                            Apával igazán jó a kapcsolatom. Mindent megbeszélünk, mindig elmegyünk kettesben moziba, kávézni vagy csak szimplán szórakozni.                                                              - Miért akartatok beszélni velem? Tettem valami rosszat?- aggódva kérdeztem .           - De hogy is kicsim. Nem csináltál semmit- csitítgatott   anyu.                                       Kezdtem igazán megijedni. Vajon akkor mi állhat a dolgok mögött?                                    - Figyelj kicsim. Nem akarunk felzaklatni de úgy néz ki hogy költözünk vissza Londonba. Tudjuk hogy nagyon nehéz volt anno is de itt az ideje hogy visszatérjünk. Ne haragudj hogy megint ezt tesszük, tudjuk hogy múltkor is mennyire nehéz volt új barátokat szerezned és hogy megint nehéz lesz- magyarázkodott  anya  .                                         - Ez biztos? Költözünk vissza Londonba? Tényleg? Ez óriási! - ugráltam örömömben majd pedig felkaptam a táskám a kocsi kulcsot és már rohantam is   el.                                    - El sem hiszem hogy végre újra hazamehetek és láthatom a barátaim. El sem hiszem hogy megtörténik. De meglepetés legyen, vagy írjak egy sms-t? - kértem tanácsot telefonon keresztül az egyik barátnőmtől aki teljesen megért engem minden szempontból.                - Szerintem írj egy sms-t- tanácsolta     Melissa.                                                          - Rendben akkor azt fogom tenni-mondtam majd leraktam a telefont.                              *Amikor végeztem a suliban beültem Melissával egy kávézóba ahol megírtam az sms-t Niall-nek: "Képzeld vissza költözünk Londonba.   xxC"                                                     2 percen belül máris kaptam választ rá.                                                                        "Tényleg? ez óriási. Alig várom már hogy újra láthassalak és szerintem a többiek is.   xxN"                                                        
  *Este nem bírtam aludni az izgalomtól mert folyton csak azon gondolkoztam milyen lesz az a bizonyos találka a haverokkal és hogy vajon örülnek-e majd nekem.............

1 megjegyzés:

  1. Wááááá...Azt hiszem nem elég ez az imádom gomb....XD
    Nagyonhamarköviiit....
    Ujujujujuj most féltem Brookot ez a csaj ki akarja maj túúúúrni??NEEEEEEEEEEEEEEEE
    Mint irtam...
    Hamarköviiiit
    xxx Claire

    VálaszTörlés